Celtic House

A ligisti rekonstrukált kelta ház bemutatja a dietenbergi kelták életkörülményeit.

A Kelták i. e. 6. századtól kezdve költöztek be Közép- és Nyugat-Európába – Franciaországból és Svájcból, Közép-Németországból és Ausztriából, egészen Szlovákiáig. Ligistből nézve ebben az időben jelentős települések alakultak ki Halleinben (a Dürrnbergen) és Hallstattban. Az itt felfedezett számos lelet miatt a korai vaskort Hallstatt kori időszaknak nevezik.

A jobb oldalon található ábrákból kiderül, hogy a nyugat-európai kelták i. e. 387-ben támadást indítottak Róma ellen, megszállták és kifosztották a várost. Egy másik támadás során a kelták eljutottak Görögországba, és i. e. 279 körül elérték Delphi szentélyét.

Itt Görögországban megismerkedtek a II. Fülöp makedóniai király arcképével díszített pénzekkel – Alexander a Nagy apjával –, amelyek később különböző kelta pénzek mintáiként szolgáltak. Mindössze körülbelül 500 méterre a „Kelta háztól” egy ezüstpénz került elő. Ezen a pénzen a ránk néző oldalon II. Fülöp képe látható, babérkoszorúval, a hátoldalon pedig egy ló. (Fotó táblázat, középen) Továbbá van a mi vidékünkről egy kelta „szivárványos arany” (aranypénz) és Södingbergből egy kis ezüstpénz lóábrázolással.

Miért áll itt Ligistben egy „Kelta ház”? A Kelták benépesítették Stájerországot

A délkeleti terjeszkedésük során a kelták a mai Stájerország területére is eljutottak, és magaslati településeket alapítottak, például a Kulm-hegyen Weizben, a Stradnerkogelon, a Wildonerbergen és itt a dietenbergen is. A magaslati települések könnyebben védhetők voltak – fentről lefelé. (Lásd a Stájerország eloszlási térképét, a jobb falon, 1. táblázat.) 

Ez az időszak, körülbelül i. e. 450-től Krisztus születéséig, – egy jelentős lelőhely alapján a Neuchâteli-tó nyugati szélén – La-Tène időszaknak (más néven fiatalabb vaskor) nevezik.  

A keleti Alpokra vonatkozóan ez az epizód a kelta népesség és a Norikus Királyság korai írásos forrásait hozza el az ókori szerzők említése által. Továbbá, a fazekaskerék bevezetésével alapvetően megváltozott a kerámia készítése, és a keresett norikus vas a kelták magas technikai tudásáról tanúskodik.

A házépítésről

Egy, a 1976/77-es tudományos ásatások során az Universalmuseum Joanneum által felfedezett ház alaprajzán, a dietenberg csúcsán elhelyezett információs táblácska a következőkről számol be a helyi Kelta településről: „A Dietenberg északi lejtőjén még jól megmaradt, a sziklára vájt települési teraszokon több kelta ház állt. Kirakott utak kötötték össze ezeket. Az alapok szárazfalakból készültek, amelyeket a külső oldalukon kiemelkedő kövekkel kerítettek körbe. A falak vályogból készült, vakolt fagerendákból álltak, a tetők nádból vagy szalmából, a padló pedig tömörített vályogból készült.

A telkek, a lakó- és gazdasági épületekkel lazán csoportosítva, egy falut alkottak, amely a Kr. e. 3. és 1. század között létezett. Az itt látható alapok egy Kr. e. 1. században épült lakóházé, amelynek alapfelülete nyolc és tizenkét méter volt.”

A mindennapi életről

Kecskéket, juhokat, sertéseket, szarvasmarhákat és lovakat tenyésztettek. A földeken búzát, árpát, lóbabot és más növényeket termesztettek. Különböző állatokat és termékeket cseréltek a keltákkal a Közép-Alpok területén vasra vagy sóra. A só, mint hús tartósítószer, nagyon keresett volt.

A jobb oldalon található ábrák (a ház közepén) a szerszámok készletét mutatják. Balták, fűrészek, kalapácsok, fúrószárak, kések, hegyes ásók, juhnyírók, sarlók, kaszák és lapátok ma is szinte változatlan formában használatosak.

Használták a szövőszéket is, elsősorban juhgyapjút dolgoztak fel szövetek előállítására.

A kelták arany- és ezüstpénzeket is használtak. Ezeket Dietenbergen és Södingbergben egyaránt felfedezték.

Södingbergben a tudományos ásatások és vizsgálatok 1996-97-ben és 2007-08-ban tovább bizonyították egy a közép- és késői La-Tène időszakra (2. és 1. század) datálható település létezését. Ezt az egyszerű fából készült házakból álló kis síkvidéki települést valószínűleg védelmi okokból kialakított kettős árok övezte.  

A kelták temetkezéséről

A keltáknak strukturált istenei voltak, és hittek a halál utáni életben. Ahhoz, hogy a halottakat a túlvilágon társadalmi helyzetükben felismerjék – és abban tovább élhessenek –, a nőket ékszereikkel, a férfiakat pedig ékszereikkel és fegyvereikkel, mint például kard, lándzsa, pajzs, sisak, kés stb. temették el. Ezen kívül az elhunytakat ételekkel és italokkal is ellátták az túlvilágra vezető úton. A gazdagon ellátott fejedelmi sírokban arany ékszerek és más értékes mellékletek mellett harci szekereket és lovakat is találtak. Sajnos a dietenbergi kelta településhez tartozó temetkezési területet még nem találták meg. Azonban a közvetlen környezetben a római korból ismert sírdombok jól ismertek.

Kelta nevek, valamint kelta nők öltözködése, ékszerei és frizurája is ránk maradt például római köveken. Különösen jelentős a mi területünkre nézve az, hogy a Stallhofen, Piber és Geistthal plébániatemplomának falazatában megmaradt római kori családi sírkövek.

Szöveg: Prof. Mag. et Dr.phil. Ernst Lasnik

PS: A Kelta ház és a őskori túraútvonal a Dietenbergen 1988-ban a Ligist – Krottendorf Turisztikai és Szépészeti Egyesület alapította. 2015/16-ban a Kelta ház új tetőfedést és felújítást kapott.