Parish church Krakauebene

A Krakau-fennsík lakói a Ranten plébánia megalapítása óta, a 12. század első felében, ehhez tartoztak. A plébánia területe magába foglalta a Krakau-völgyet, valamint a Ranten-völgyet a templomfalvakkal, Ranten, Schöder és a környező településekkel. Csak Ranten, Schöder és Krakaudorf rendelkezik zárt településmaggal, egyéb helyeken szórványtelepülések találhatók. A plébánia vonzáskörzete olyan nagy volt, hogy a Rantentől legmesszebb lakónak 4 órát kellett gyalogolnia a plébániatemplomhoz.

A későbbi filiálék, St. Oswald Krakaudorfban és St. Ulrich a Hollerbergen, a 17. századig csak minden második vagy harmadik vasárnap tartottak misét. Ezek a templomok nem rendelkeztek sem keresztelési, sem temetési joggal. Már a 18. század közepe táján Mária Terézia felkérte a püspököket, hogy dolgozzanak ki terveket arra, hogyan lehetne a szórványtelepülések vallási szükségleteit jobban kielégíteni a plébániák vagy helyi közösségek átszervezésével vagy új létrehozásával. A „Gräben” lakóiról csak az 1754-es lélek-számlálás óta álltak rendelkezésre konkrét adatok. Bár ezek az adatok nem teljesen megbízhatóak, a Ranten plébániára vonatkozó 3833 lélek szám pontosnak tekinthető.

1760-ban Krakaudorf önálló vikárius lett. A Krakaudorf plébánosa (vikáriusa) az egész Krakau-fennsík lakóinak lelkipásztori ellátásáról gondoskodott, ami körülbelül 1500 lelket jelentett. Az istentiszteleteket elsősorban Krakaudorf templomában tartották. Körülbelül 600-700 szórványtelepülésen élő lakónak még mindig 2-3 órát kellett gyalogolnia a templomhoz. II. József 1785-ös plébániarendezési rendeletével ebben a völgyben élő lakosság számára a „Schatten térségben” egy plébánia létrehozását írták elő. A ma Krakauhintermühlen területén kívül a új plébánia alatt a Schatten község egyes területeit is gondozni kellett volna. Az új templom építésének kezdete azonban késlekedett. Így 1787 elején a távoli települések gazdái, Figler, Moos, Schatten, Klausen és Ebene, a püspöktől és a kerületi hivataltól kérték, hogy vagy az öreg St. Ulrich templomban tegyenek lehetővé ismét istentiszteleteket, vagy támogassanak egy új templom építését egy jól elhelyezett helyszínen.

Mivel az öreg templomot a hatóságok életveszélyesnek írták le, a világi hatóságok, valamint a leobeni püspök is beleegyezett az új templom építésébe. Az új templom, a plébánia és az iskola helyét most a völgy napos oldalán jelölték ki. A József-féle kataszterben a Pux uradalomhoz tartozó - Karl im Bach - néven van bejegyezve. Az alapvásárlásra szánt forrásokat a lakosság és az egyidőben létrehozandó iskola patrónus tulajdonosainak közreműködése biztosította. Az építkezés 1790-ben kezdődött J. Hillebrandt tervei szerint, 1791-re a templom annyira elkészült, hogy az öreg Ulrich-templomból a portát és az oltárt át tudták vinni. A plébániaház 1793-as befejezését követően Leopold Hösse dékán szentelte fel a templomot. Ezzel egy időben valószínűleg az 1500-ból származó harang áthelyezése is megtörtént a régi templomból. A lelkipásztori eszközök ajándékozások formájában kerültek az új helyi kuriába, a pénzügyi források az ingatlanvásárlás és az építkezés miatt kimerültek. A 19. század folyamán a templom számára többek között vásároltak: különféle szentképeket, egy gyóntatószéket, romantikus stílusú főoltárt és egy hatsoros orgonát. Krakauebene 1892-ben plébániává emelkedett. Az első véglegesen kinevezett plébános Alois Schober volt, akinek 1919-től itt kellett végeznie a lelkipásztori munkát. 1935-ben ismételten felállították az első főoltárt, amely valószínűleg ezen alkalomból átalakításra került.