Foucault pendulum in the curch Pöllau

És mégis mozog!
Az emberiség mióta világ a világ, folyamatosan keresi a miért és hogyanját a földi létezésünknek. Gondolatban a Föld, és ezzel együtt
mi emberek, általában a középpontban állt. Igen, és a világ odakint (Nap, Hold, csillagok) köröttünk forgott, időtlenül, öröket érezve.
A halandóságunk tudatában és az örök élet utáni vágyunkból százával születtek teremtés történetek, hogy megértsük és magyarázzuk ezt a rejtélyt.
Csak körülbelül 400 éve szilárdult meg a természettudományos törvények megértése, hogy magyarázzuk a kozmosz összefüggéseit. Kísérletek révén ellenőrizték és ellenőrzik a törvények érvényességét.
Egészen a 17. századig létezett a fix elképzelés a geocentrikus világképről, legalábbis Európában (a Föld és az ember a világmindenség középpontjában áll).

A 17. században a Giordano Brunóval, Galileo Galileivel, Nikolai Kopernikusszal, Johannes Keplerral végzett fizikai megfigyelések radikálisan megváltoztatták a világképet természettudományos szempontból. Az új ismeretek a mennyei mechanika törvényeiről érvényesültek. Az egyház azonban még sokáig ragaszkodott a régiekhez, ahelyett, hogy elismerte volna, hogy a természet törvényei - a hit szempontjából - Isten teremtési tervének részei, és a tudomány feladata ezeket a törvényeket leírni.
Eredmény:
A Föld, és vele együtt mi emberek nem vagyunk a világmindenség középpontjában.
Nem a Nap és a csillagok keringenek a Föld körül, hanem a Föld forog önmagában és évente egyszer körülfut a Nap körül, láthatatlan galaxisunk, a Tejúton.
1851-ben Leon Foucault a párizsi Pantheonban végzett látványos inga kísérletével nagy közönség számára bizonyította a Föld forgását. Az inga mindig ugyanabba az irányba leng, ha nem befolyásolják külső erők. Az alján lévő rosettán látható, hogy a Föld „az inga alatt” tovább forog.
A hívő ember számára az inga ezenkívül a megfontolt, mindig ugyanolyannak tűnő mozgásával valamit a teremtés rejtélyéről mesél.

Foucault inga mutatja a Föld forgását
1851-ben Léon Foucault a párizsi Pantheonban látványos kísérletet hajtott végre: egy 28 kg-os bronzgolyót egy 67 m hosszú acélsodronyra akasztottak és rezgésbe hoztak.
Néhány idő elteltével észrevették, hogy az inga rezgési síkja látszólag megváltozott. Valójában azonban a Föld tovább forogott az inga alatt. Ez volt az egyik első kísérlet, amely közvetlen bizonyítékot szolgáltatott a Föld forgására.
Egy kicsinyített másolatát ennek a kísérletnek itt csodálhatja meg!